Újonnan érkezettek még el vannak telve a magyar politikával. Szenvedélyesen gyűlölik vagy szeretik az egyik vagy a másik pártot, utálják a politikusokat, vakon megbíznak bennük, aztán kiábrándulnak belőlük és ez még így folyik tovább néhány évig.

Aztán új undokak jönnek a magyar politikába, akiket már nem ismerünk jól. Nem tudunk érzelmileg viszonyulni hozzájuk. Ma élő fontos vezetőket csak úgy ismerünk, mint ahogy a történelmi személyiségeket ismertük. Tanultunk róluk az iskolában. Az élőkről meg olvastunk a neten. Mi a különbség? Nekünk semmi. Teljesen közömbösek. Bármit tegyenek is, nincsenek hatással az életünkre.

Nemzet

Azt verték belénk az iskolában, meg mindenütt másutt, ahol csak elkaptak, hogy a nemzet a legfontosabb. Annyira fontos, hogy érte élni-halni kell. Főleg halni. Lásd még: ágyútöltelék, golyófogó, pergőtűz, Doberdó, Don-kanyar. Néhány év Ausztrália után rájössz, hogy a nemzet egyáltalán nem fontos. Talán még odáig is lesüllyedsz, hogy saját magadat kelet-európai bevándorlónak tartod majd. Ez egy nagyobb kulturális egység és ennek vannak olyan közös jegyei, amik alapos szemlélő számára itt is felismerhetők.

Hol van a haza?

Nőknek mindig ott, ahol a szüleik élnek. Férfiaknak ott, ahol a párjuk és a gyerekeik élnek. A szóhasználatot könnyű követni az interneten. Nézz bele egy beszélgető-listába és magad is kiolvashatod.