Az angol nyelvű emberek időérzéke egészen más, mint a miénk. A magyarul gondolkodó ember szerint az idő a múltból a jövő felé folyik. Ez véletlenül megegyezik az idő saját természetével is, de ennek most nincs különösebb jelentősége. Az angolul beszélők szerint az idő a jelenből megy a múlt felé. Ezt állandóan hangsúlyozzák is, és be kell ismernünk, hogy a hangsúlyozásra szükség is van, hiszen az idő állandóan ellentmond nekik.

A leggyakrabban akkor találkozol majd ezzel az ellentmondással, mikor önéletrajzot kell írnod vagy valami egyéb időrendet kell felállítanod. Ki szokták hangsúlyozni, hogy a jelennel kezdd és úgy haladj a múlt felé.

Közben persze örvények is előfordulnak, mert az idő makacs dolog és közben csak folyik-folyik előre, a jövő felé.

A dátumokat egyszerűen össze-vissza írják, mivel az előbbi zavaros gondolkodásból nem is következhet másképpen. A britek és az ausztrálok előre írják a napot, aztán a hónapot, végül az évet. Az USA-ban előre a hónapot írják, aztán a napot és végül az évet. Kanadában úgy írják, mint mi: előbb az évet, aztán a hónapot és végül a napot. Ez nagyon meglepett, mert maradtak még logikátlan variációk, érthetetlen, hogy a logikust választották. Talán csak borsot akartak törni a jenkik orra alá.

Ha a hónap nevét nem írják ki, hanem csak a sorszámát használják, akkor egy angol nyelvű szövegben lévő dátumról nem dönthető el egyértelműen, hogy hány és mennyi.

Az idő többi egységét, az órát, a percet, a másodpercet, meglepő módon úgy írják, mint mi. Talán ennek köszönhető, hogy pontosan érkeznek. A magyarok viszont késnek, tehát még sem ennek köszönhető. Tudományos igényű megállapításaim még sem mindig helyesek. Hmm, ezen még dolgoznom kell. Annyi biztos, hogy Sydney-ben a magyar találkozók fél-egy órával a meghirdetett időpont után kezdődnek. Máshová viszont illik pontosan érkezni. Rejtély hogy csinálják, szörnyű a forgalom.

Forrás [x]