Ausztrália időjárása a második jégkorszak után lett olyan száraz, amilyen ma is. Ennek van már vagy negyvenezer éve. Azóta a bozóttűz az itteni időjárás és a tévéhíradó szerves része.

Ausztráliában minden évben égnek a bozóttüzek, szépen, az időjárás és az ember által meghatározott rendben. Ez itt egy természeti jelenség, mint mondjuk a nyári viharok Magyarországon vagy a hóesés Tirolban. A különleges talán csak az benne, hogy ez már az ember részvételével alakult ki. A bennszülöttek ugyanis már itt voltak, mikor a kontinens kiszáradt. Rendszeresen égették a bozótot, ez volt az egyik vadászati módszerük. Az ő idejükben az erdők sokkal ritkásabbak, jól kiégetettek voltak, sokkal kevesebb aljnövényzettel mint manapság.

Csendes téli napokon megszokott látvány, hogy a tűzoltók hosszúcsőrű olajoskannával járják az erdőt és gyújtogatnak. Tévében már olyat is láttam, hogy repülőgépről dobálják a gyújtótölteteket. A bozótnak égnie kell, mert különben nem tudna megújulni. Az erdészek szerint az a helyes, ha kellő változatosság uralkodik: vannak olyan részek, amik idén égtek, aztán olyanok, amelyek tavaly, és így tovább. Baj abból lesz, ha valahol elhanyagolják az égetést és nagyon felgyülemlik a száraz anyag. Itt nincs téli hótakaró, amely elősegítené a korhadást. A lehullott lomb, elszáradt ág és a leggyakoribb fa, az eukaliptusz évente levedlett kérge mind gyűlik lassan és csak egy szikrára vár.

Ezt a magházat csak a bozóttűz hője tudta felnyitni. Ha nem lett volna tűz, akkor új hajtás sem lett volna.( lásd kép)

A téli tűz nem veszélyes. Lassan halad előre egy olyan bogrács alá való méretű csak éppen jó hosszú, szabálytalan vonalú tűzfront. Csak az avar lángol, az is csendesen. Az élő fák nem gyulladnak meg, a lombjuk megpörkölődik, de nem nagyon. Az éghető anyag gyorsan elfogy, a tűzfront percek alatt átvonul, vége is az egésznek. Akinek útjába esik, az legfeljebb átugorja.

Sydney környékén így nyár közepén van egy időszak, amit itt úgy hívunk, hogy bozóttűz-évszak (ang.: bushfire season). Hosszú ideig tartó száraz időjárásra jó kis forróság jön, akár 35 fokos hőmérsékletek is. A páratartalom 3%-osra is lemegy, ami roppant gyúlékonnyá szárít mindent, talán még a drótkerítést is. Valahonnan egy jó erős szél támad, olyan erős, amilyen Magyarországon csak nyári viharok idején szokott lenni. De itt nincs semmi eső hozzá, még felhő se. Csak a szél. Ha ilyenkor egyetlen szikra elszabadul valahol vagy netán lecsap egy szárazvillám, akkor biztos, hogy jó nagy tüzet gyújt. A kiszámíthatatlan, ide-oda tekergő szél ebből egy roppant veszélyes tűzvihart kavar. Ezeket láthatjátok a tévében.

A tüzek fele természetes okok miatt magától támad, a másik fele emberi hanyagságból és szándékos gyújtogatásból. A városkörnyéki tüzek származnak a gyújtogatóktól. Ezekről a tv harsány hírműsorokat készít. Így mindenki kielégül: a gyújtogató megkapja az annyira áhított figyelmet, a sajtó a profitot, a néző a szórakozását.

A City felé sok évente egyszer-egyszer sodorja csak el a szél a füstöt, nyílván ott még vékonyabb lehet az egész, nem több mint egy emlékeztető arra, hogy Ausztráliában vagyunk.

Az északi félteke erdőtüzeivel ellentétben itt a fák maguk nem égnek el. A bozótot alkotó növényzet valamilyen módon állja a tűzet vagy képes a gyors regenerálódásra. Van köztük pl. olyan amelyiknek a nedvei tűzoltó hatásúak. A bankszia például csak úgy tud szaporodni, ha a bozóttűz hője felnyitja a magházát. Több fafajtának is sokrétegű papírkérge van. Ugyanúgy, ahogy a könyveket is nehéz égetni, ezeket a fajtákat is nehéz. A külföldi, sőt gyakran még az Ausztráliában, de a bozóttól távol élők is azt hiszik, hogy a tűzoltók oltják a bozóttüzet. Látták a tévében. Rosszul látták. Nem oltják. Hagyják égni. Csak a házakat, farmokat, ültetvényeket védik. A bozótnak nem árt ha ég, ezért értelmetlen dolog oltani. És reménytelen is. 2002 januárjában Új-Dél Velszben tízezer km-es frontvonalon égett a tűz. Ezt csak az eső oltotta, a rendelkezésre álló kb. 150 tűzoltóautó és néhány helikopter nemigen. Egy-egy tűzoltókocsira 66 km-nyi tűzfront esett volna, ennek is a nagy része benn a járhatatlan vadonban.

Tüzek mindig vannak, évente kisebbek, néhány évente meg nagyobbak. 2002 előtt az utolsó nagy Sydneyben 1994-ben volt.  Aki tart a tűztől, az ne költözzön a bozót szélére. Elég egy-két utca távolságot tartani tőle és akkor a veszély már egészen minimális.

Az ausztrál állatvilág már réges-régen alkalmazkodott ezekhez a viszonyokhoz. Az egyes fajok nem vesznek ki a tűzben, de sajnálattal kell tudatnom, hogy egyes állatok bizony elpusztulnak. Olyan kis aranyos, bundás, simogatni való állatok és bizony van úgy, hogy bennégnek.

Oldal tetejére