A kutyaimport menete, nagyon röviden:

• a kutyának microchippel kell rendelkeznie,
• aztán kell 1 db sima, hagyományos vérvétel (titervizsgálat), ahol megnézik a veszettségre az ellenanyagszintet
• utána hosszú hónapokig semmi teendő nincs a kutyával. Ez alatt az idő alatt meg lehet kérni az import engedélyt, árajánlatokat lehet kérni szállítmányozóktól, le lehet foglalni a karantént.
• az import engedély egy 13 oldalas dokumentum, aminek csak a legelső oldala maga az engedély (benne a kutya fajtája, microchip száma, a titervizsgálat dátuma; az engedély érvényessége, importőr és exportőr adatok). A többi oldal gyakorlatilag a későbbiekben kitöltendő Veterinary Certificate A és Veterinary Certificate B dokumentumok.
• kell még pár oltás, parazitamentesítés a várakozási idő alatt
• az exportot megelőző 30 napon belül újabb vértesztek kellenek, ezúttal többmindent vizsgálnak
• ezek eredményeit kell aztán a kutya kezelőorvosának a Veterinary Certificate A dokumentumra leírogatni az exportot megelőző 4 napon belül, plusz újabb parazitamentesítés, ill. az állat átvizsgálása
• az utazás napján pedig a rövidebb, Veterinary Certificate B-t kell kitölteni, és nagyon fontos, hogy ezt mindenképp csak hatósági állatorvos teheti meg. Ez gyakorlatilag már semmi extra: az állatorvosnak plombával le kell zárnia a kutya ketrecét, és a plomba számát le kell írnia a dokumentumra. Plusz teljes név, adatok, elérhetőségek, és mindent aláírnia és lepecsételnie, miszerint minden export papír megvan, minden eredmény megfelelő és a kutya is jó egészségi állapotnak örvend.

Néhány tévhit a kutyaimportal kapcsolatban:

• "Tiszta állatkínzás ez a kiviteli mizéria" - mondta mindezt a gazdi arra, hogy a kutya nyakába microchipet ültettek, majd vért vettek tőle. (...) Először is, Magyarországon is alapnak kellene lennie, hogy MINDEN egyes kutyába, származásra való tekintet nélkül microchipet ültetnek. Ha ott is kötelező lenne a microchipes regisztráció, rögtön nem lenne például több autóból kidobott kutya - a gazdi könnyedén azonosítható és bírságolható, elítélhető. (hozzáteszem, itt éves szinten fizetni kell az önkormányzatnak magáért a kutyatartásért is - nevezhetjük ebadónak is, évi kb. $30 az ivartalanított kutya - kb. $150 a nem ivartalanított, a díjszabást önkormányzata válogatja. Frankstonban például 2008. szeptember 1-től már csak ivartalanított kutyát/macskát lehet regisztrálni (pár speciális esetet kivéve). És milyen igazuk van... Nincs is fölösleges szaporulat, és mivel minden pénzbe kerül, plusz szigorúan szabályozott a rendszer és nyilvántartottak a kutyák, kétszer is meggondolja mindenki, mielőtt kutyát vesz - az ember itt átérzi a felelősséget.

• "a kutyának vagy fél évet karanténban kell lennie" - Valójában mindössze 30 nap a minimum karanténidő a Magyarországról érkezett kutyáknak. Pont erre való a titervizsgálat (RNATT), és az ezt követő otthoni várakozási idő, hogy a karanténidőt minimalizálhassuk. Persze rövidíthető az otthoni várakozási idő is, és akkor értelemszerűen annyival többet kell majd a kutyának karanténban töltenie, de nyilván mindenki arra törekszik, ami a kutyának a legjobb - azaz a karanténidő minimalizálása (= 30 nap).

• "EU akkreditált labor kell, így a vért Németországba kell küldeni egy vagyonért" - De olyat is hallottam már, hogy Németországba kell utazni magára a vérvételre. Hatalmas TÉVHIT, és gyakran az állatorvosok sem tudják, hová kell küldeni ilyen esetben a vért, úgyhogy a gazdának kell észnél lenni. Ausztrália ugyebár nem EU tagország, így pont nem érdekli az EU véleménye az adott laborról. A vérmintát a titervizsgálathoz az ausztrál karanténhivatal által elfogadott országban kell levenni (Magyarország az!). Ezen kívül államilag elismert laboratórium kell; Magyarországon ezt találtam: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, 1149 Budapest, Tábornok u. 2. Tel: 1/460-6300. Tökéletes, angol nyelvű igazolást adnak, amit az ausztrál hivatal gond nélkül elfogadott. (16ezer forintba került egyébként a vizsgálat, és jó 3-4 hét elteltével kaptuk meg az eredményt)

• "az első vérvétel után várni kell a kiutazásig legalább 180 napot" - ez egész pontosan úgy szól, hogy min. 180 napnak kell eltelnie a titervizsgálat dátuma és az állat karanténból való kikerülésének dátuma között. A karanténidő (amiből ugye min. 30 nap kell) tehát beleszámít a 180 napba, így elég 150 napot várni otthon az utazásig. ("One hundred and eighty (180) days must elapse from the date that the blood is sampled for the RNAT test (with a satisfactory result) before the animal can be released from quarantine in Australia")

• "ha megvan az engedély, onnantól már akármikor jöhet a kutya" - van elévülés: az AQIS import engedélye 6 hónapig érvényes, a titervizsgálat pedig 12 hónapig.

• "a karanténidő alatt nem is lehet találkozni a kutyával" - érkezéskor nem találkozhat a gazdi a kutyával, de a karanténidő alatt engedélyezett a látogatás (itt Melbourne-ben például heti 2x lehet látogatni!)

• "5 hónapra előre kell foglalni a karantént, mert nincs szabad hely" - Sydney-ben jelenleg nem is kell foglalni, mert mindig tudnak helyet biztosítani, érkezési dátumtól függetlenül. "currently the Eastern Creek Quarantine Station in Sydney has space available to accomodate the arrival of cats and dogs at any time". Melbourne-ben azt kérték a karanténosok, hogy azért egy 6-8 héttel előtte foglaljuk be a szállást, hogy tuti legyen hely.

• "Ausztráliában nehezebb az élet kutyával, nem annyira szeretik őket" - Melbourne-ben épp az ellenkezőjét tapasztalom, szeretik és megbecsülik a kutyákat. Az egész város kutyabarát, rengeteg parkkal, zölddel. Vannak zárt kutyafuttatók, ahol szabadon lehet őket engedni, pórázon pedig szinte bárhová mehetnek, a botanikus parkokba is (bevásárlóközpontba csak a vakvezetők). Az üzletek előtt gyakran van nekik kitéve vizestál, meg a parkokban a nyilvános csapokhoz is gyakran van kutyatál láncolva. A tengerparton is lehet velük rohangálni meghatározott időszakban. Azt mondanom sem kell, hogy kóborkutya NINCS, se élő, se elgázolt állapotban. A kutyákat szeretik, ápolják a gazdik, és napi szinten kijárnak velük pórázon sétálni (mert kertes ház ide vagy oda, itt tudják, milyen fontos a kutyának a mozgás és a szocializáció) Itt valamiért a végterméket is össze tudják szedni a kutyások maguk után.

• "szinte lehetetlen kutyával albérletet találni" - eddig én is azt hittem, hogy kutyával nagyon nehéz lesz albérletet találni, aztán mégsem volt az, azonnal megkaptuk a legelső kiszemelt házat, a 2 kutya ellenére.

Oldal tetejére